Vetőmag mentő izolációs módszerek házikertben

Akár házikerti növénytermesztésben is a fajta keveredés és az átporzás elleni védelem fontos szerepet játszik, különösen akkor, ha olyan rovarmegporzású növényeket termesztesz, amelyeknél a tisztaság és az eredeti fajtajellemzők megőrzése a cél. Az alábbiakban ismertetünk néhány módszert, amelyek segítségével megvédheted a növényeidet a fajta keveredéstől és az átporzástól, és amikor eljön az ideje, a megóvott termésről magot foghatsz, hogy jövőre is elültesd ugyanazt a kedvenc fajtádat.

Izolációs távolság

A növények nem kívánt keresztezésének veszélyét leginkább azzal csökkentheted, hogy az azonos fajhoz tartozó növényeket egymástól távol tartod. Ezáltal a nyílt beporzású fajtákról begyűjtött magvak típushűek maradnak. Házikertben ez a módszer nehezen megvalósítható. Az izolációs távolság nagysága a növényfajtától függ, és általában 100 métertől akár több kilométerig is terjedhet. A fizikai akadályok, sövények, fasorok, épületek befolyásolják a rovarporzók repülési irányát. Az izolációs távolság betartása korlátozottan valósítható meg házikerti körülmények között, de amennyire lehetőséged van, próbáld figyelembe venni. Például a kertben felállítható növényház vagy árnyékoló háló hasznos lehet. Ezek a szerkezetek fizikailag elkülönítik a különböző fajtákat, és csökkentik az átporzás kockázatát.

Máris eljutottunk egy következő lehetőséghez. A nektárban és pollenben gazdag virágok sűrű telepítése ugyanazon faj különböző fajtái között elvonhatja a beporzók figyelmét, és megakadályozhatja őket a nem kívánt keresztezésben. Bár az akadályok és a bezavaró tényezők segítenek minimalizálni a pollen terjedését a kertben, ezek nem garantált izolációs módszerek. Csak segítenek csökkenteni a nem kívánt keresztbeporzás veszélyét, és lehetővé tehetik az izolációs távolságok csökkentését.

Beporzás ecsettel

Menj a dolgok elébe! Például tökféléknél hajnalban, amikor a virágok szirma nem nyílt szét, és nem járnak a rovarok, 8–10 különböző egyeden a kinyílás előtt álló virágok szirmait óvatosan nyisd szét, a porzós virágokon ecsettel menj végig, majd a termős virágokat porozd be az ecsettel. Ezután a termős virág szirmait zárd össze, és óvatosan kössed át.  Az így kezelt virágok szárára köss feltűnő szalagot. Ebből fogod tudni, hogy innen kell magot fogni.

Izolációs sátor

Házikerti használathoz az izolációs hálók felhelyezését javasolják. A hálók szerepe, hogy a pollinátorok ne férhessenek a virágokhoz, illetve csak irányítottan férjenek hozzá a virágokhoz. Ha ugyanazon faj két különböző fajtája közötti átporzás megakadályozása a cél, váltakozó napokon kell sátorszerűen leborítani hálóval hol az egyik, hol a másik fajtát, hogy az egyik mindig szabadon legyen, és továbbra is hozzáférhessenek a beporzást végző rovarok, hiszen különben elmaradhat a terméskötés.  Amint a termés megköt, már nincs szükség az izolációra.  Házilag készíthetsz izolációs sátort szúnyoghálóból, amit karók leszúrásával sátor szerűen a növényekre lehet borítani, a karók segítenek a hálót távol tartani a növényekről. Tehát a lényeg, hogy egyik nap az egyik fajta növényeit, másik nap a másik fajta növényeit borítsd le hálóval lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb kényelmetlensége okozz a növényeknek.

Virág izoláció

Helyezz gyorsan száradó, vízlepergető, légáteresztő anyagból készült zacskót az egyes virágokra vagy virágzó ágakra. Házikertben leginkább padlizsán, a paprika és a paradicsom esetében érdemes használni ezt a módszert. A zacskók sokféle anyagból készülhetnek, kezdve az erős papírtól a vásznon át a különböző időjárásnak ellenálló kemény vagy puha műanyagokig. Házi használatra az organza tasakot, vagy a termésvédő hálót javasolják.

A zacskókat egy-egy bimbózó virágra vagy virágcsoportra kell ráhúzni, a védelemre kiválasztott virágcsoportból a már kinyílt virágokat le kell csípni, a zacskó száját fölül meg kell kötni, annyira szorosan, hogy rovarok ne tudjanak bemászni, különben nagy dúlást rendezhetnek. Addig kell fent hagyni a zacskót, amíg meg nem jelennek a terméskezdemények. Közben naponta meg kell rázogatni őket, így segítve az önbeporzást (önbeporzó növényekről van szó). Levétel után meg kell jelölni azt a szárrészt, ahol lehálóztad a virágokat, különben nem fogod tudni, hogy melyik termésben lesznek a fajtamegóvott magok. Elég, ha odakötsz valami feltűnő zsineget.

Ezt a módszert akkor használd, ha nincs sok fajtád, agy nem tömegesen akar maghoz jutni, mert elég sok pepecseléssel jár.

Akár az izolációsátor felállítását, akár az izolációs zacskók felkötését választod, próbáld meg kombinálni a távolság tartással. Sikeres termesztést kívánunk!